Álláskeresés közben az első benyomás bizony döntő lehet. Ha az üdvözlés jól sikerül, könnyebben kerülhetünk nyerő pozícióba. Olyan sok közlés és kifejezésformát ismerünk és használunk tudatosan, vagy éppen nem úgy, hogy össze sem tudnánk számolni. Kifejezünk szóval, testtel, arccal, meta- és tele, oda meg vissza. A verbális közlés gyakori kiegészítője a non verbális kommunikáció, többek között a kézfogás. A kézfogás az egyik legrégebbi üdvözlési forma, azért nyújtottak egymásnak kezet az emberek, hogy megmutassák, nincs náluk fegyver, békés szándékkal közelednek. Tudunk róla, tanultunk róla sokat, ismerjük jelentőségét, használjuk nap, mint nap. Minden ezzel kapcsolatos emlékem és az összes ebben a témában folytatott beszélgetésem alapján, egybehangzó ellentmondást nem tűrő vélemény, hogy mindenki irtózik a puha kézfogástól. Attól a lecsukló, nyegle, erőtlen (helyenként hűvös, mégis nedves) érintésnek tetsző mozdulatsortól, amit jó érzéssel sem lehetne fogásnak nevezni. A téma kimeríthetetlen, az interjúk kapcsán különösen, hiszen meghatározó jelenetéről beszélünk, érkezéskor, távozáskor, bemutatkozáskor. Ám, ne szaladjunk mindjárt az interjúra érkezőhöz gondoltban, hiszen számos minket fogadó (szak)emberrel is találkoztam már, akik a fenti módon üdvözöltek.
Akkor hát kik fognak ily módon kezet? Lehet, hogy nem is tudjuk magunkról? Hiszen, ha mindenki irtózik ettől...? Talán a kézfogás pillanatában nincs meg a megfelelő koncentráltsági szint? Ki mit gondol erről?
