Mostanában, újra és újra szóba kerül hogyan keressünk állást, milyen taktikák, bevált módszerek léteznek... HR-es lévén néha úgy tekintenek rám, mint aki birtokol egy mágikus szert, amitől varázsütésre megkapjuk a kiszemelt munkalehetőséget.. Ez a beszélgetés döbbentett rá arra, hogy sokan azt gondolják, van egy sablon, amelyet csak végig kell csinálni. Véleményem szerint nincs bevált „recept”, hiszen minden munkakör más személyiséget, kompetenciát kíván. Nem vagyunk egyformák....szerencsére! Az interjúk sem ugyanolyanok, a velünk szemben ülő szakemberek sem szalagsoron gyártódtak. Sokszor értetlenkedünk, hogy miért nem sikerül úgy az interjú, ahogy szeretnénk. Azonban vannak olyan dolgok, amelyekre odafigyelhetünk, tudatosan használhatjuk és jó, ha tudjuk.
Sikerünket több tényező befolyásolhatja, de legalább az apró baklövéseket kerüljük el. A harc egy jól megírt önéletrajzzal kezdődik, de nem garantálja egyben a sikert is. Az igazi megpróbáltatások még csak utána következnek. Ha tisztában vagyunk a készségeinkkel, képességeinkkel és az elvárásoknak is megfeleltünk, beindul a gépezet. Várjuk a telefonhívást! Minden csörrenésre azt gondoljuk, hogy az állásajánlattal kapcsolatban hívnak, azonban kevesen veszik a fáradtságot, hogy megfelelően fogadják a hívást. Igen! Arra gondolok, hogy flegmán, meggyötört hangon vesszük fel a telefont, mert éppen a reggeli bevásárlást intézve szakad el a bevásárlószatyor füle, bosszankodva próbáljuk megoldani a helyzetet, vállunkkal fülünkhöz szorított telefon, miközben a háttérben kislányunk ordítja a magáét. Nyugodtan kérjünk visszahívást, olyan időpontra, amikor rendezett körülmények között tudunk beszélni, hiszen már a telefonban kialakul rólunk az első benyomás. Amennyiben alkalmas a hívás, az udvarias bemutatkozást követően érthető, tisztelettudó társalgással folytassuk a beszélgetést! Dinamikusan, összetett mondatokban feleljünk, hiszen ki szeretne velünk találkozni, ha egyszavas válaszokat adunk és mindezt motyogó hangon tesszük...?! A személyes találkozóig eljutni már fél siker... Hogyan keltsünk jó benyomást? Sokan nincsenek tisztában azzal, hogyan kell köszönni, pedig naponta többször kerülünk ilyen szituációba és nem is olyan bonyolult a képlet. Az érkező fél köszön először, beosztást tekintve az, aki alacsonyabb pozícióban van, illetve aki fiatalabb a másik félnél. Ha férfi és nő találkozik, a férfi megtiszteli őt azzal, hogy elsőnek köszön (beosztástól függetlenül), a fiatalabb az idősebbnél hasonlóképpen jár el. Ne tegezzünk le senkit, tarsuk meg a magázó viszonyt, tiszteljük meg ezzel a másik felet. /Csendben megjegyezném, hogy tegezést csak nő ajánlhat fel vagy az idősebb személy!/ Bemutatkozásnál teljes nevet mondjunk telefonban és személyes találkozó esetén is. Ha nem értettük az illető nevét nyugodtan kérdezzünk vissza, így elkerülhetjük a későbbi kellemetlen szituációkat. Állásinterjún megfelelő öltözetben jelenjünk meg, akár rá is kérdezhetünk, hogy milyen viseletet várnak el tőlünk. Egy lazább cégnél öltönyben kellemtelenül érezhetjük magunkat és öltönyben sétáló dolgozók között a farmernadrág is igen frusztráló lehet. A beszélgetés alatt legyünk figyelmesek, érdeklődőek és merjünk kérdezni. Igen, mindenki pénzért végzi el a feladatait, de a Jó napot! után ne az legyen az első kérdésünk, hogy: és mennyi lesz a fizetés? -A beszélgetés végén érdemes rátérni, amennyiben a tanácsadó nem tesz említést az anyagiakról. Ne felejtsük el, a beszélgetést mindig a házigazda fejezi be, az ajtóig kíséri a vendéget és búcsúzásnál is ő kezdeményezi az elköszönő kézfogást. A beszélgetés végén köszönjük meg a lehetőséget és egy mosoly kíséretében távozhatunk. Ha figyelünk a részletekre, elkerülhetjük azokat a szituációkat, amelyekben kellemetlenül érezzük magunkat. „Tudjuk, a nagy dolgok apróságokon múlnak!” Megvoltál győződve róla, hogy ismered a protokollt de tanultál valami újat? Ne tartsd magadban, osszd meg velünk!